Az Út

Pénteken 11.50 kor végeztem a suliban, gyorsan hazarohantunk Rachellel, és 1kor már indultunk is Bangkokba.  Rachel Szingapúrba repült egy könnyűzenei koncertre, én pedig Bangkokba utaztam a hétvégére.

Este 7 re volt megbeszélve a találkozóm Alexszel. Eredeti nevén Alessandro, couchsurfingen ismertem meg, egy 54 millió Eurós céget menedzsel. (Ezt magától mondta, engem nem igazán érdekelt, de jót kacagtam, azon, ahogy mondta. Az a büszkeség!) Alessandró, 38 éves, Modenából származik, ebben az olasz városban gyártják a Ferrarit, a Maseratit és a Lamborghinit. Egy 6 csillagos luxus apartman ház halljába találkoztunk, ami 533 emelet magas volt, saját tenisz pályával, edző teremmel, úszó medencével. Alessanro itt lakik, mondanom sem kell imádtam az egészet.A lakás minimal design, a kilátás Bangkokra fenomenális, bár "csak" a 23ik emeletről látszik mindez.

A lakás az Asoke állomástól van egy sarokra. Az Asokeról azt kell tudni, hogy jelen pillanatban a tüntetések itt zajlanak, és az egész le van zárva.

Mi ellen tüntetnek a tűntetők?

Taxin ellen, aki a  volt miniszterelnök, és überkorrupt volt. Leváltották, elüldözték az országból. Majd a hatalmat- hogyhogy nem -a húga vette át és jelenleg Ő a miniszterelnök asszony. Thaiföldön egyébként Királyság az államforma, akárcsak Angliában. Thaiföldön is a Királyi család, csak mint egy szimbólum játszik szerepet az ország életében. Lényegében a királyi család nem is szól bele a kormány irányításában se, és a politikába se. A királyt egyébként imádják az emberek, nagyon sokat tett az országért. Ő volt az,aki kiállt az ország mellett, amikor terjedt az ópium kereskedelem Ázsiában, és ő volt az aki a kereskedelemben a hangsúlyt a rízsre helyezte az ópium helyett, megőrizve így az ország presztízsét. A király rengeteg dologhoz értett, egyik ezek közül a fényképezés. Járt az emberek közé, az utca emberei közé, fényképezte őket, ismerte őket. Segített rajtuk.

Most a tüntetők, a farmerek, a nép, király pártiak, nem nézik jó szemmel azt,ami megy a politikai életben. Ami érdekes az állami szervek közül a katonaság királypárti. Míg a rendőrség a maffia kezében van. A maffiát pedig ki tudja honnan még mindig Taxin, az ex miniszterelnök irányítja.

Péntekig a tüntetőket a katonaság felügyelte, ez a miniszterelnök asszony döntése volt. Ők végülis szimpatizálnak egymással, az egész szoft volt. Ahogy mondtam is, olyan volt mint a fesztivál az utcákon. Igen ám,de valamilyen oknál fogva a miniszter elnök asszony meggondolta magát, és pénteken átadta a tüntetések kontrollásának jogát a rendőrség kezébe. Innentől kezdve kiélesedett lesz a helyzet...jó ég tudja mit vonz ez magával...főként azért mert február 2-án, azaz jövő héten kezdődnek a választások.

Lényegében pénteken megvitattuk az élet dolgait, egy üveg Pinot Grigio mellett vendéglátómmal.

Szombat reggel 9 kor indultunk, reggelizni, egy kávézóba: Két kávé, két croissiant, igazán jó hangulatú beszélgetésbe kezdtünk. Alessandro, felajánlotta nekem a csokjiát, amit a kávé mellé kapott, mivel ő allergiás a csokira és a mogyoróra. Mondtam, hogy húúha, ez elég gáz lehet,mivel én csoki függő vagyok. Mondta, ő is imádja a csokit, de ez van...aztán megjegyezte, hogy számára van még valami ami gázabb a csoki allergiánál, és ez pedig a paradicsom allergia. Nah én ezen a ponton felröhögtem, és azt mondtam ilyen niiincs is...Erre ő,hogy márpedig volt neki egy barátnője,aki allergiás volt a paradicsomra, és ő szakított is vele, mivel egy olasz éhen hal, ha nem eszik paradicsomot. Belekezdett: Gondolj csak bele, paradicsomszósz a pizzán, a spagettin, a pruscettán...mindenhol. Olaszoknál tehát váló ok a paradicsom allergia!

Megkaptam az eligazítást, hogy merre kell mennem a China Townba, hogyan jutok el, satöbbi. Elköszöntünk egymástól vendéglátómmal, mert egykor kezdődött a tenisz edzése. Fogtam egy motoros taxist, aki ki vitt a kínai negyedbe. Te úúúúristen, 5 perc után rosszul lettem, a tömeg, a zaj, a szűk utcák, a lökdösődés, a forgalom, a füst...ÁÁÁÁÁ....nagyon duuurva volt, egy talp alattnyi hely se volt,ahol leülhettél volna, az utcai kajától már felfordul a gyomrom, ki akartam innen jutni gyorsan... Jövő hét végén kezdődik a kínai újév egyébként, szóval minden tele volt lampionokkal aggatva, és nagy volt az őrület. Szóval 2 órás forgatagban való hánykódás, kóborlás és elveszés után sikerült egy motoros taxist fogni, hogy haza menjek.

Alex is pont akkor végzett az edzéssel, egyszerre értünk a lakásba, ő még tanult pedig kijelentettem hogy nekem kell a délutáni szieszta. 5kor ébredtem, addigra már Alex is visszavonult,és végülis este 8ra sikerült magunkat összeszedni, hogy belevágjunk az éjszakába...Nah és ami itt jön, ahhoz ki kellene tennem a 18as karikát. Hol lehet kitenni? Nagyon durva helyeken jártunk. Én is olyan lettem mint egy pasi,mint ha a haverja lettem volna Alexnek, úgy vitt magával mindenhova... 

Megbeszéltük a kaja kérdést, hogy nagyon megválogatjuk, hogy hol eszünk,mert akárhogy is, itt az utcán tárolják a 30 fokban azt a húst,amit este megsütnek.Elmentünk egy forgatagos, turisták által látogatott utcára, kábé úgy tudom szemléltetni,mint a Petőfi sétányt Siófokon, csak sokkal több, sokkal nagyobb tömeg, őrület, zene, kosz, keveredik a keleti ember tömeg a nyugatival, olyan wooow.... mieeezitt? -érzés. Nagy nehezen megtaláltuk az éttermet, ahol Alessandro leült enni, én a magam részéről tényleg nem kívántam semmit. Kellemes kis faasztalos hely volt, dumálgattunk, kapcsolatokról, életről, politikáról. Végeztünk, megittuk az italunkat, kértük a számlát, fizettünk, hozták a visszajárót, és akkor, abban a szent pillanatban, egyszercsak az "étterem" teraszán, a lábunk alatt átfutott egy Patkány, A Patkány!! WRRR... Ale ettől a perctől fogva érthető okokból úgy érezte, hogy a gyomrának valami baja van.Nem is értem.

Taxit fogtunk és átmentünk egy másik városrészbe, a Nanába, ahol a felhőkarcolók tetején egy-egy bár , club volt kialakítva. Ennek a helynek semmi köze nem volt az előzőhöz, itt minden az eleganciáról, a designról, a kifinomultságról szólt, a zene house, a fények minimal, egyszerűen csak a tökéletes atmoszféra...1 órát töltöttünk el, majd közös megegyezésre elindultunk hazafele, gyalog.

Útközben még kettő patkány futott el mellettünk, fiúból lánnyá operáltatott prostituáltak tömkelege, nagyon sok, 20-30. Én speciel simán csajnak néztem őket, Ale volt aki, felhívta a figyelmemet a különbségekre.

4, azaz négy éves koldus gyerekek, az utcán fekvő anyák szoptatták csecsemőiket, mellettük a lady boyok striheltek. A Mennyből a Pokolba csöppentem egy szempillantás alatt, és nem tehettem ellne semmit, ott volt, láttam mindent. A nyugati, fehér pasik," romantikusan" kéjelegtek a thai lányokkal, vagy lányoknak látszó fiúkkal. Olyan volt,mint egy torzult világ. Ale az arcomat vizsgálta, és mesélt erről az egészről...

Közben odaértünk az Asoke-hoz, ami a tüntetések színhelye. A farmerek, a tüntetők vidékről jöttek Bangkokba, így sátrakat húztak fel maguknak és ott aludtak. Némelyik csak egy karton papíron, hazafele, éjszaka 2kor az aszfalton alvó embereket kerülgettük a felhőkarcolók lábánál, a szuperluxus szállodák mellett dübörög a prostitució.

Már hazafele vettük az irányt,amikor Ale megragadta a kezem és azt mondta, ezt látnod kell: Még irányt váltottunk, bele kezdett a történetbe, miszerint a Vietnami Háború idején az amerikai katonák Thaiföldön állomásoztak, és ott szórakoztak ahova most épp megyünk. Megint egy csomó férfi, fehérek, kislányok, épp csak valamit takaró cuccban, csillogó fények, pink és kék, aztán már húzza is a kezemet, egy ajtón keresztül megyünk, amin egy sötétítő függöny... 6 lány egy színpadon totál meztelenül, táncolnak, az undorító elhízott fehér pasik csorgatják a nyálukat rájuk, én meg ott állok, sokkot kapva, Ale látja, hogy zavarba vagyok, és kivisz..

Megint társadalmi, szociális és egyéb területeket érintő beszélgetésbe kezdünk hazáig, egymás szavába vágva. Úgy magyaráz, hogy újabb és újabb kérdések merülnek fel bennem.

Ezekre a helyekre egyedül nem mehettem volna el, Ale beszél thaiul, intelligens tud mindent, az összes háttér információt, és mindent pontosan el is magyarázott addig-addig mondta míg össze nem állt a teljes kép.

Olyan érzésem volt, hogy itt kész, vége, az emberiség maga olyan mély szintre süllyedt, morálisan, értékrendileg és mindenhogyan,amit az én gyomrom már nem képes bevenni.

Minden áruba bocsájtható, semmi sem szent.