Pénteken délben tűztünk ki a suliból. Ez elvileg illegális, mivel négyig kellene dolgoznunk. De nézzük csak logikusan. Komolyan? 30 fokban, ha délben végzek az összes órámmal, valaki komolyan gondolja, hogy pénteken négyig benn maradok?? Nah neeee... Irány a kaland, a hétvége, az Élet!
Szóval, 1kor elhagytuk a szállást, összepakolva indultunk Sirachangba, ahonnan hajóval mentünk át Koh Sichang szigetére. Sirachangot imádtuk, tiszta volt, és az első nyugati pillanatunk alkalmából, bementünk egy Large Lattera a Starbucksba. Nem hiszitek el milyen élénkítően hatott ez ránk. A nyugati kultúra foszlánya, a tisztaság, a plaza, a kávééé. Ilyeneket nem lehet értékelni, nem lehet leírni, ez olyasmi érzés,ami összeköt a múltaddal, a gyökereiddel. Ami valljuk be kissé ironikus: az egyetlen kapocs a nyugati világgal a Starbucks? És igen!!
Következő nyugati pillanatunk a kikötőben felhörpintett Heineken adta. Áááá, tökéletes pillanat. A gyenge szellő keveri a sós levegőt és az ottani piac illatát, kezemben a jéghideg sörrel, kilátás a tengerre, és a kikötőre, a piac szomszédságában egy piros és arany színekben pompázó buddhista szentély díszíti a tájat. Rachellel a politikáról beszélünk, biztosítási rendszerekről, korrupcióról... Mindenről, ami előjön. A hajó 5-kor indult, az út elég izgalmas volt, a hullámok nagyok voltak, a szél fújt, és volt egy pont amikor bal oldalt 45 fokot emelkedett a hajó, ami azt jelentette, hogy a bal oldalt lévő ülések átcsúsztak a mi oldalunkra, a jobb oldalra. Igen! Megijedtem. Helyi iskolások utaztak velünk a hajón, és megállapítottunk, hogy akkor kell aggódnunk, ha ők is aggódnak. Ezen a ponton, ők is sikoltoztak. Magamban elmormoltam egy imát.
Megérkeztünk a szigetre. Okés volt, elsőre nagyon tetszett. Semmi turizmus. Thai sziget, nem is voltak autók mindenki tuk tukkal ( 3kerekű motoros taxi) és robogóval közlekedett, színes házak, utcai árusok, és ételpiac mindenfele, az út mindkét oldalán. A szállásunk nagyon tiszta volt, és a szállásadóink nagyon figyelmesek voltak, már oda is rendeltek a hajóhoz egy tuk tuk-ost, aki egyből kiszúrt bennünket, és hajótól házhoz szállított minket. A házhoz érve, a teraszunk a tengerre nézett, 10 perccel érkezésünk után végignézhettük a Naplementét. Lélegzetelállító volt, és ahogy Rachel mondaná: "Just in time!" :)
Naplemente után elmentünk egy nyugati stílusú étterembe, megittunk még 3-4-5 sört az este alatt, kicsit becsiccsentve, este még römiztünk vagy éjfélig, jókat röhögtünk, én kicsit filozofálgattam, Rachel pedig jegyzetelt. Komolyan, jegyzetelte mindazt,amit dumáltam neki...Életről, kapcsolatokról, szeretetről, pénzről, családról... Hát,amikről szoktam. Persze nem mintha olyan nagy expert lennék, hisz lássuk be családi állapotomként egyedülállót tűntetek fel mostanság. ha-ha-ha :)))
Szombat reggel kábé alig szóltunk egymáshoz,de ezt imádtam, mindenki a saját kis gondolatvilágában andalgott. Béreltünk egy tuktukost egész napra, aki körbe vitt minket a szigeten 300 Bahtért, egész nap, a Kínai Templomtól, a Király Palotáján keresztül a tengerparton át mindenhova. Mi meg mosollyal az arcunkkal, csöndbe jártuk végig ezeket a helyeket, volt egy csomó időnk és alkalmunk élvezni a MOST pillanatait. Imádtam. Komolyan nem is gondoltam volna, hogy a Rachel ilyen társaság lesz az utazásom során. A nap csúcspontja az volt,amikor a tengerpartra értünk, egész nap heverésztünk fürödtünk, hideg italokat szürcsöltünk,zenét hallgattunk, egyszerűen relaxáltunk....
Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy időközben szállást kellett cserélnünk, és átmenni egy másik bungalowba, ami valljuk be hagyott egy kis kivetnivalót maga mögött. A kilátás 5 csillagos a szállás," nem csillagozható " volt. Haha. Folyton az a hostel jutott eszembe, ahol Leonardi DiCaprio szállt meg a Beachben. amikor találkozott a drogos csávóval meg a francia párral: Megvan? Az a lepukkant szoba? Nah, ez is olyan volt. Teljesen félelmetes.
Szóval este itt a szálláson megismerkedtünk egy német lánnyal, Ania-val, aki velünk tartott a vacsorára, és vasárnap is velünk jött,amikor visszamentünk Sirachangba.
Vasárnap megbeszéltük Rachellel, hogy délután bemegyünk Pattayába, megnézzük a moziba a Wall Street farkasát. Starbucksszal kezdtük a kis hétvégénket és mozival zártuk. Csak,mint otthon. Kell ez! Tényleg kell, nagyon sokat jelent. A film nagyon tetszett, természetesen jó sok mondanivalója volt számomra. Ezt majd máskor kifejtem, mert most kezdődik az órám!
Rachel persze kiakadt mondta, hogy Ő nagyon zavarba érezte magát a sok szex jelenettől, meg a drogok láttán.
Természetesen,mint minden hét ez is keddel kezdődik. Tegnap kialvatlan, morcos nőszemély voltam!
